VEGYÜLJÜNK
Ments meg minket, Uram, levitézlett álelitünktől!
Egyszer s mindenkorra csatoltasd vissza hazánkat
régi vidékeihez. Legyen újra Pozsonyban a kormány
és a Diéta; Dzurinda vezesse a szláv birodalmat,
mely majd összefonódik a sok balkáni rokonnal,
társul az ukránnal, lengyellel egy új unióban.
Végre megint lesz sok gyönyörű hegysége hazánknak,
végre megint lesz bácskai búzánk, tengeri flottánk.
Összejön egyhamar országolni a szláv a románnal,
visszamegyünk Erdélyhez is, eljön aranykora ismét.
Messze szakadtunk már minden külföldi magyartól.
Jöttek volna velünk, de becsaptuk előttük az ajtót.
Bozgor lett a kevély magyar, és ha barátod e népség,
nincs szükséged alattomos ellenségre – tanítják
gyermekeiknek a szomszéd népek öregjei, rosszul.
Menjünk vissza sietve mezítláb, ócska csuhában,
hogy térden könyörögjük a régi helyére hazánkat.
Elkülönülve kisebbség lesz végképp a magyarság.
Akkor majd szégyelljük a népszavazási eredményt,
akkor végre megértjük a szétszórt népek imáit.
Rendeletedre, Uram, közzéteszem útmutatásod:
Pest, Buda, Pökhendként, legyen üzleti szórakozóhely,
zónásítva, s ezer revizornő szedje a sápot
minden sarki teremtéstől, ki megadja, mit ígért.
Vén pasizók erkölcstant oktathatnak anyáknak,
házasulóknak, apácáknak, vezetőknek, adóként,
mint ahogyan sok öreg renegát kiszes és emeszempés
oktatgatja nekünk a demokratikus magatartást.
Járjanak erkölcstanra, sarokra, hazug vezetőink,
Ján Slota pártja fogadja be azt, ki vitázni akar még.
Meghaladottá vált az egész vegyülési kiáltvány,
mert oroszul könyörögtek a szomszéd népek az Úrnak,
mentse meg őket az országcsődbe jutott magyaroktól.
Mit tehetünk? Maradunk, büszkén egymásra vicsorgunk.
Büszkén, mert hetekig sikeres válságkezeléssel
néhány hónap alatt önerőnkből csődbe jutottunk.
Felvonulunk bevonulni megint a Vereckei-hágón,
tőkés álelitünk ehető pártjelszavakat gyárt,
hogy ne üres hassal skandáljon a nép egy utolsót:
Nincs többé haza ott, ahol értik e hexametert is.
